A hagyma
Amikor tavasszal, a természet ébredésekor Földanya testébe helyezed egy ujjnyi lukon az ujjbegynyi hagymát, keletkezik a Világ. Aztán magad választhatsz: egy hónap múltán habzsolod a koranyár minden gyümölcsével s utána áhítod és keresed pótszereit egy éven át a következő tavaszig – vagy a nyár végén veszed fel a földből almányiként.
Ha utóbbit teszed, s asztalodon szeletelni kezded, előtted áll a lecke.
Ha így vágod el, körei szabályosak s ha úgy akkor oválisak, de ha a teljes hosszán vágod, akkor metszeteiben a közpotot körülölelően, pólusait láthatóan metszetted el. De kés volt a kezedben.
Ha csak ujjaidat használod, egyenként fosztod le a leveleket egészen a közepéig, akkor azt érezheted: rétegről rétegre mindig csak ugyanaz történik, míg a középpontig érsz. De bölcs voltál.
S ha igazán lennél bölcs, nem csak tudnád, de értenéd, hogy a hagyma az a hagyma.
Egy biztos, Barátom: bármelyiket választod, könnyek nélkül nem úszod meg.
