Szent
István király halála után trónviszályos, zűrzavaros idők
következtek.Ekkor
a fehérvári káptalan, féltve a bebalzsamozott és mumifikálódott
holttestet a megszentségtelenítéstől, kiemelte a bazilika közepén
álló márványszarkofágból, ahová 1038. augusztus 15-én
temették el István királyt, és a bazilika alatt lévő
sírkamrában rejtette el. Ekkor történt, hogy az épségben
megmaradt jobb kezet leválasztották, mivel csodás erőt
tulajdonítottak neki, és a bazilika kincstárába vitték-
A
kincstár őre Merkur volt, aki később eltulajdonította a szent
ereklyét és bihari birtokán rejtette el. Mikor Szent László hírt
hallott az ereklyéről, felkereste Merkurt a birtokán. Megbocsátott
a "tolvajnak" és a Szent Jobb megtalálásának helyén,
első királyunk tiszteltére, a szent ereklye méltó elhelyezésére,
Szent Jobbi apátságot alapított. (Az apátság, s a körülötte
kialakult mezőváros neve Szentjobb, a mai Románia területén
található, román neve: Siniob.
Így
vette kezdetét a Szent Jobb nyilvános tisztelete és ünnepe. A
szentjobbi apátságban őrzött ereklyéhez évszázadokon át
zarándokoltak a hívek. A XV. században kezdődött a Szent Jobb
vándorútja, mikor is először Székesfehérvárra vitték, majd a
török uralom alatt Boszniába, később (1590 körül) Raguzába, a
mai Dubrovnikba került, az ottani domonkos szerzetesekhez.
Mikor
Mária Terézia tudomást szerzett az ereklye hollétéről, mindent
elkövetett annak visszaszerzése érdekében. Hosszadalmas
diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták, így 1771
április 16-án már Bécsben csodálhatták a hívek, majd nagy
pompával Budára szállították. Itt a Szent Jobbot az
Angolkisasszonyok gondjaira bízta Mária Terézia, ezzel együtt
elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését.
Az
1800-as évek elején II. József rendeletére a keresztesek
férfirendje őrizte, majd a rend megszűnése után, 1865-től az
esztergomi főegyházmegye feladata volt a Szent Jobb biztonságos
őrzése. Az 1900-as évek elején a budavári palota
Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig volt látható. A Szent
Jobb történetének megbecsülésekben bővelkedo idoszaka a két
világháború közti évekre tehető. Ennek is kiemelkedő eseménye
volt az 1938-as esztendo. Még 1937 októberében a Magyar Katolikus
Püspöki Kar elfogadta a "kettős szentév" programját,
amely a 34. eucharisztikus világkongresszus és a Szent István
jubileumi év előkészítésének tervét tartalmazza. Amikor
meghirdették első apostoli királyunk halála 900. évfordulójának
megünneplését - a Szent István jubileumi évet -, elhatározták,
hogy a kereszténység ezen kimagasló ünnepén méltóképpen
fognak megemlékezni Szent István királyunkról,
és ez alkalomból a Szent Jobbot körülhordozzák az országban.Az
ünnepségsorozat nyitó rendezvényét május 30-án, közvetlenül
az eucharisztikus világkongresszus bezárását követően
rendezték.
A
II. világháború alatt a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel
együtt elhurcolták, és egy salzburgi barlang mélyén rejtették
el. Itt talált rá az amerikai hadsereg, s megőrzésre a salzburgi
érseknek adták át. Az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta
vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre.Az
ünnepség végén a Szent Jobbot visszavitték az Angolkisasszonyok
zárdájába, és ott őrizték 1950-ig, a rend feloszlatásáig.Ezután
a Szent István Bazilika plébániájának páncélszekrényében
rejtették el, mert ezekben az években már nem volt szabad
nyilvános körmentben tisztelni Szent István jobbját.
Így
volt ez 1987. augusztus 20-ig, amikor a Szent István Bazilikában
Dr. Paskai László bíboros, esztergomi érsek fölszentelte a Szent
Jobb kápolnát, melynek létrejöttét néhai Lékai László
bíboros kezdeményezte. Itt helyezték el nagy királyunk
ereklyéjét, mely azóta is látogatható. Szent István király
halálának 950. évfordulóján, 1988-ban ismét sor kerülhetett a
Szent Jobb országjárására. Az érseki és a püspöki
székvárosokban, valamint Pannonhalmán tízezrek fogadták a
Nemzeti Ereklyét megilletődve és áhítattal.1989-től ismét
évről évre elindul Szent István napján a könyörgő körmenet.
