2013. augusztus 11., vasárnap

Dobó István arca


Vasárnap 14 órakor került sor Dobó István arcrekonstrukciójának leleplezésére Bugacon a II. Ősök Napja hagyományőrző rendezvényen. Az egri hős hiteles ábrázolása először a Történelemportálon tekinthető meg.
Dobó István neve leginkább Gárdonyi Géza Egri csillagok című történelmi regényéből ismert. A kalandos életutat bejárt Dobó István 1572-ben, 70 éves korában hunyt el. A történeti leírások alapján testét a ruszkai (ma Dobóruszka, Szlovákia) családi birtokon, a helyi templomban helyezték örök nyugalomra. A templom azonban a századok során többször átépült és kibővült, a sír pontos helye idővel feledésbe merült.
Néhány évvel ezelőtt Dobóruszka település és az egri Dobó István Vármúzeum együttműködésével (szlovák részről a Tőketerebesi Örökségvédelmi Hivatal szakfelügyeletével) hosszas kutatás után sikerült meglelni Dobó István sírját a dobóruszkai templomban. Hogy valóban az ő sírját és csontjait találták meg, azt régészeti és antropológiai vizsgálatok is alátámasztották. A csontokat 2008-ban ünnepélyes keretek között újra eltemették a dobóruszkai templomban.
Dobó Istvánról sajnos nem maradt fenn hiteles ábrázolás az utókor számára. Talán a fia, Dobó Ferenc által később készíttetett síremlék fedőlapján szereplő ábrázolást tekinthetjük többé-kevésbé valóságalapúnak, ám ez nem dönthető el a jelenlegi ismereteink alapján. Kérdéses, hogy rendelkezésére állt-e a fedőlapot készítő mesternek egy kellő pontosságú rajz vagy festmény, amelyet mintaként használhatott fel, vagy csupán a családtól kapott néhány információ (például a szakállról és hajviseletről, keskeny vagy széles arca legyen-e, kiugró vagy piszébb orra stb.) alapján dolgozhatott. Az a tény azonban, hogy sikerült rálelni a sírra és benne Dobó koponyájára, lehetőséget teremtett arra, hogy hiteles, tudományos alapú arcrekonstrukció készülhessen az egri várkapitányról.
A Magyar–Turán Alapítvány élt a lehetőséggel, és a Gárdonyi Géza-emlékév tiszteletére, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárával (MTM ET) együttműködve arcot adtak a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom közötti küzdelmek egyik legismertebb szereplőjének.
A tudományos alapú arcrekonstrukciót az embertani tár specialistája, Kustár Ágnes, valamint Balikó András szobrászművész készítették. A jelenleg ismert legpontosabb metódussal, az úgynevezett szobrászi vagy plasztikus arcrekonstrukció módszerével dolgoztak, mely során egyenesen a koponya másolatára építették vissza az arcot.
Dobó István arcrekonstrukciója
Dobó István arcrekonstrukciója
Dobó István arcrekonstrukciója
Dobó István arcrekonstrukciója
Felmerülhet kérdésként, hogy mennyire pontos egy ilyen arcrekonstrukció. Nyilvánvalóan még a szobrászi arcrekonstrukció készítésnek is megvannak a korlátai. Így például a tápláltsági állapot nem mondható meg a koponyából, vagyis nem tudni, hogy a rekonstrukció alanya jó húsban volt-e vagy esetleg szikárabb felépítéssel rendelkezett? Ilyenkor a rekonstrukció készítője az átlagos tápláltsági állapotot alapul véve formázza meg az arcot. Hasonlóan problematikus a „bőréletkor”, az öregedés ábrázolása. A ráncok tipikus megjelenési helye ugyan kiolvasható a visszaépített arcból, ám az már egyénileg változó (és a csontokból meg nem mondható), kinek mely életkorban mennyire megereszkedett, ráncos a bőre. A rekonstruktőr a mimikai ráncok kidolgozásánál ezért az adott életkorra általánosan jellemző szintet feltételezve jár el.
Mégis mennyire lehet precíz a rekonstrukció, illetve van-e lehetőség a módszer hitelességének az ellenőrzésére? A pontosság és hitelesség ellenőrzésére azon igazságügyi személyazonosítási, illetve bűnügyi esetek kapcsán van lehetőség, melyeknél lehetőség nyílt a koponya alapján rekonstruált arc fényképpel vagy egyéb hiteles ábrázolással való összehasonlítására. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a szakszerűen rekonstruált arc, ha nem is mutat minden apró részletében száz százalékos egyezést az eredetivel, de ahhoz a felismerhetőség határán belül hasonló. Ezért kijelenthető, hogy az arcrekonstrukció készítése, bár módszere részben művészet, mert igénybe veszi a szobrászi tudást és formaérzéket, alapvetően mégis egzakt, tudományos alapokon nyugvó módszer. Alkalmas arra, hogy a koponyák alapján újra megelevenedhessen előttünk a múltban élt emberek arca, köztük most Dobó Istváné.
Forrás: Történelemportál

2012. március 27., kedd

Szavazzunk Regős Jocó barátunkra!

Kedves Barátaink! Ismerőseink!

Nagyon kedves barátunk Regös Sziránszki József Jelentkezett egy zenei megmérettetésre világzene kategóriában,  melyet az A-38-as hajó közreműködésével írtak ki. Ehhez szeretnénk a segítségeteket kérni, illetve a szavazataitokat kérni.
A szavazatokat a következő helyen lehet leadni.

http://www.talentometer.hu/nevezettek/regoes-sziranszki-jozsef

Köszönjük szépen segítségeteket!

áldással!

2011. április 1., péntek

ÁPRILIS 1. BOLONDOK NAPJA

Április elsején volt a szilveszter


Ennek megfelelően gyökerei is régre nyúlnak vissza: már az 1600-as évek elejéről vannak írásos dokumentumok egy német tartományból, melyben részletesen beszámolnak az áprilisi tréfákról, de valószínűleg már korábban is ismert volt a tréfaünnep. Onnan ered, hogy a Gergely-naptár német bevezetése előtt április elsején ünnepelték az újévet. Az 1500-as években azonban átálltak a január elsejére, de ha valaki meg akarta tréfálni ismerősét, április elsejére küldött neki újévi meghívást. A bolondot aztán, aki elhitte, és megjelent az újévi ünnepségen, kikacagták, és kinevezték április bolondjának.


Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az április bolondját a francia poisson d'avril-nak, az angol Aprilfool-nak az olasz Calandrino-nak, a német Aprilsnarr-nak hívja. Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan. Mondják, hogy az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát; mondják, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, mikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek; mondják, hogy IX. Károly egy rendeletéből ered, amely rendelkezés 1564-ben az uj esztendőt április 1-éről áttette január 1-ére. Akkor is szokásban voltak az újévi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal biztatgatták egymást.

Szigligeti Edének van ilyen című vígjátéka.

2011. március 25., péntek

AZ ŐSI VÁROS

A kínai Sanhszi (Shaanxi) tartomány arra készül, hogy a világörökség részévé nyilváníttatja az ősi hun fővárost, Tongwanchenget. Ez a település a világon az egyetlen olyan romterület, amelyet a hunok hagytak maguk után.Néhány éve fedezték fel az egyetlen (rom)várost a világon, amelyet a hunok hagytak maguk után. Az erről szóló cikk nyomán most magyar szakértők keresték fel a Kína területén található emlékeket.

2011. március 23., szerda

Világcsúcsot döntött egy 16 éves magyar íjász

Világcsúcsot döntött egy 16 éves magyar íjász

FélkövérEgy junior Európa-bajnoki aranyérem, egy korcsoportos világcsúcs, mely a felnőttek között is új Európa-csúcsnak számít - ezek a 16 éves szegedi Banda Árpád eredményei a hétvégi budapesti nemzetközi íjászversenyen.

A fiút sporttársai a következő íjászgeneráció nagy reménységének tartják, aki, ha kijut a londoni olimpiára, akár a világ legjobbjai közé is bekerülhet. Magyar íjász utoljára az 1980-as moszkvai olimpián indult a világjátékokon - adta hírül az RTL Híradó. Banda Árpád, a 16 éves szegedi fiú az Európa-bajnoki címet egy több mint egy évtizedes világcsúcs megdöntésével nyerte el. A maximális 300 pontból 299-et ért el.

2011. február 14., hétfő

Bálint /Valentin/ nap

Szent Bálint napján tartják főleg az angolszász országokban a BÁLINT-NAP (Valentine's Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol név közvetlen átvétele miatt sokak számára mint Valentin-nap vált ismertté és az utóbbi másfél évtizedben népszerűvé. Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete az idegen elnevezés elterjedése miatt Magyarországon elhomályosult) a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.
A szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek.

2011. február 13., vasárnap

VALENTIN NAP



NOS, KEDVES BARÁTAIM, ENNEK AZ ÜNNEPNEK KÖZE NINCS AZ ÁLTALUNK LÉLEKBEN IS ÁTJÁRT VILÁGOKHOZ, DE TESTÜNKBEN KÉNYTELENEK VAGYUNK KÖTÖDNI HOZZÁ. GYEREKKOROMBÓL NEM HOGY NEM EMLÉKSZEM, DE BIZTOS, HOGY NEM VOLT ILYEN: AZ ÉVEK AMERIKANIZÁLTÁK RÁNK. VALAHOL MÉGIS JÓLESIK, MERT ÜNNEP A SZÜRKE FEBRUÁRBAN ÉS MERT SZERETETRŐL SZÓL. NEM ELHANYAGOLHATÓ EZ A DAL SEM AZ ÜNNEP POZITÍV OLDALÁN: KÜLDÖM NEKTEK VALENTIN NAPRA!

2010. november 21., vasárnap

SZENT CECÍLIA


NOS, HÁT CECÍLIÁRÓL NÉMIKÉPP ÉRDEKES KÉPET TÁRHATUNK FEL: MAGYARORSZÁGON AZ EGYHÁZI ZENE VÉDŐSZENTJEKÉNT TARTJÁK SZÁMON. KEZÉBEN VIZI ORGONÁVAL ÁGRÁZOLJÁK, ÍGY A KÉPEN IS, MELY LESENYEI MÁRTA ALKOTÁSA.
NEKEM KÉT FONTOS KAPCSOLÓDÁSOM CECÍLIÁHOZ, HOGY NAGYAPÁM, AKI ORGONAMŰVÉSZ ÉS EGHÁZI ZENESZERZŐ VOLT, SÍREMLÉKÉN HORDOZZA AZ ÁBRÁZOLÁST. ÁM KÖTŐDVE VAS MEGYÉHEZ, A MÁSIK PONT A CICELLEI TEMETŐ. A CICELLE NÉV CECÍLIÁBÓL EREDEZTETHETŐ, A TEMETŐ HÁROM KÖZSÉG TEMETŐJE, KÖZÉPEN ROMÁN KORBÓK ALAKÍTOTT TEMPLOMÁVAL, A MEGYÉT KÖRBEFESTŐ DORFMEISTER FRESKÓIVAL. NEM SZABAD EZT A TEMPOMOT NEM MEGNÉZNI, NEM OTT LENNI VASI EMBERKÉNT. A TEMETŐBEN A ZSENNYEI MÜVÉSZ KOLÓNIA - A MŰVÉSZTELEPET ÁTÉLT, MEGSZERETŐ, MAJD OTT LETELEPEDŐ MŰVÉSZEK ELSŐ GENERÁCIÓJÁNAK ÚTTÖRÖI NYUGSZANAK. ÍGY SCHOLTZ ERIK FESTŐMŰVÉSZ, KISS KIVÁCS GYULA SZOBRÁSZMŰVÉSZ, KISS SÁNDOR SZOBRÁSZMŰVÉSZ S MELLETTÜK MÉG NÉHÁNY DRÁGA EMBER.
CECÍLIA EGYÉBKÉNT VÉRTANÚKÉNT HALT MEG VÁLLALVA KERESZTÉNYSÉGÉT ÉS TESTVÉRE MEGTÉRÍTÉSÉT: ÁM A LEFEJEZŐ HÓHÉR SEBÉTŐL NEM HALT MEG AZONNAL. MAI ORVOSI TUDÁSUNK SZERINT A LÁNY A NAGY FOLYADÉKVESZTÉS SORÁN OLY MÉRTÉKBEN SZÁRADT KI, HOGY GYÖNYÖRŰ LEÁNY TESTE KISZÁRADVÁN MUMIFIKÁLÓDOTT. ELSŐ EXHUMÁLÁSAKOR MÁR CSODAKÉNT, A KERESZTÉNY EGYHÁZ LOGIKÁLA SZERINT A HIT MEGERŐSÍTÉSEKÉNT FOGTA FEL A JELENSÉGET, S A MÁSODIK SÍRBÓL VALÓ ÚJRATEMETÉS SORÁN LÁTOTT SZÉPSÉG ERŐSÍTETTE MEG A SZENTTÉ AVATÁS ELJÁRÁSÁNAK ELINDÍTÁSÁT.
AZ EGYHÁZI ZENE VÉDŐSZENTJEKÉNT VALÓ MEGJELÖLÉSNEK TÖRTÉNELMI ALAPJÁVAL EGYÉBKÉNT SEHOL NEM TALÁLKOZUNK, EGYESEK SZERINT EGY LATIN - MAGYAR FORDÍTÁSI HIBA SORÁN KAPTA HAZAI SZEREPÉT.
HA ÍGY IS VAN, NEKEM TANULSÁGOS ORVOSILAG IS, DE KEDVES NAGYAPÁM EMLÉKE ÉS A CICELLÉBEN NYUGVÓK MIATT IS.

2010. október 12., kedd

A remény rabjai

„…
- Épp itt van a legnagyobb értelme, hogy ne tudjál feledni.
- Feledni?
- Elfeledni, hogy vannak a világon helyek, melyek nem csak kőből épültek, vagy…, hogy van valami… itt belül, amit nem vehetnek el, ... nem érhetnek hozzá, … csak a tiéd.
- Miről beszélsz?
- A reményről.
- Remény... Mondok én valamit barátom. A remény veszedelmes dolog. A remény megőrjíti az embert. Semmi szükség rá. Jobb, ha kivered a fejedből.
…”

2010. október 1., péntek

FELHŐK


A játszó kölyökoroszlánról és az árral szemben úszó halról

Látjuk. De nem mindkettejüket, csak egyiket: vagy ezt, vagy azt.
Mert látni akarjuk. Ezt vagy azt.
Valójában a felhőket látjuk. Valós, létező, akár fizikálisan magyarázható dolgokat. Maguktól lévő dolgokat. Nélkülünk is létező dolgokat.
Miután nem tudjuk ember létünkre a maguk valójában érteni, látjuk őket játszó kölyökoroszlánnak vagy árral szemben úszó halnak. Kell találnunk sablont, hogy ne vesszünk el. Mégsem mondhatjuk rá azt, hogy az egy felhő: amit van, aki játszó kölyökoroszlánnak, van, aki az árral szemben úszó halnak, van, aki meg egészen másnak lát.
Valaminek kell látnunk, meg kell fogalmaznunk. Emberből gyúrva nem lehet felülemelkedni a folyamatosan kapott sablonjainkon.
Élünk, ezt hordjuk. Sablont, belelátást. A dolgoktól függetlenül: azoktól a dolgoktól függetlenül, amik vannak, önmagukban vannak. Istent is annyi féle képpen látnak.
Ahogyan bennük van, ahogyan a sablonjuk mutatja.
Pedig ami van, az önmagában és önmagától van, akárhogyan is rajzoljuk le.
Akár játszó kölyökoroszlánnak, akár árral szemben úszó halnak vagy akár felhőnek.

2010. szeptember 22., szerda

VERS MINDENKINEK



Ősz - József Attilától

"Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog."

2010. szeptember 17., péntek

Idegenek véleménye a magyarokról – amit a világ nagyjai mondtak rólunk

Amit a magyarság szellemi értékekben a világnak adott, messze kimagaslik sok nagy nemzet teljesítményei közül is. Elég ha csak a tudományban és sportban elért eredményekre utalunk. Itt olvasható néhány idézet, hogyan vélekedtek rólunk az elmúlt századokban a világ kiemelkedő szellemiségei.


IBN RUSZTA arab lexikografus és földrajzíró 930 táján írja:
"A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van... Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak."

BÖLCS LEO bizánci császár (866-911):
"A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égető meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tűrnek. Szabadságkedvelők és pompakedvelők."

LOTHARINGIAI REGINO apát Világkrónikájában (908) írta a magyarokról:
"A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni... Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre."

MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA (1196):
"A magyarok "becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak... nem szeretik a sok beszédet."

THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (Histor. L. VII. C.8.):
"A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő). Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége".

LUITBRANDT cremonai püspök 910-ben írja, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt:
"gens hungarorum videlicet christiana..." azaz "a Magyar Nemzet nyilvánvalóan keresztény".

Sankt Gallen-i Évkönyvekben (895-1060) EKKEHARD írja:
"Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak..."

Régi bajor krónikából, a Lech-parti verség után (955) az ebersburgi erősségbe hurcolt ékességeiktől megfosztott foglyoktól elvett dolgokról (Szalay László- Mg. Tört.):
"Eberhard gróf kiválogatván magának illetőségét, az arany nyakláncokból, melyekkel nyakukat ékesítik s az arany csengettyűkből, melyek ruházatjuk alját beszegzik, három font aranyat templomi ékességek készítésére ajándékozott."

GARDEZI perzsa író, 1050. körül:
"A magyarok bátrak, jó kinézésűek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes selyemszövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelők."

TYRUSI VILMOS püspök, aki feljegyezte az első kereszteshadak átvonulását, írja krónikájában:
"A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú, jómódú emberek."

PIERE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról:
"Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkű barátokat és szolgákat."

DANTE (1265-1321) az Árpád-házi királyok utáni trónöröklési harcoktól sújtott Magyarországra küldött üzenete:
"Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!"

II. PIUS pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadal után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében:
"Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője."

BONFINI (1425-1502):
"Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertőztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték."

JEAN LEMAIRE DE BELGES francia író 1511-ben írja:
"Magyarország a kereszténység védőbástyája."

ROBERT JOHNSON angol 1616-ban:
"Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve."

MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben:
"A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki".

MILTON (1608-1674), az Elveszett Paradicsom szerzője:
"Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn."

MONTESQIEU (1648-1755):
"A magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van."

JULES MICHELET (1798-1874):
"A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hősével szemben. E nemzet hősi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hősiesség magas erkölcs megnyilatkozása."

EDUARD SAYOUS (1842-1898):
"A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat, amelyeket Magyarország tett a civilizációnak, először, amikor testével vetett gátat a barbarizmusnak, majd midőn tántoríthatatlan bátorsággal ragaszkodott szabadságához."

G. HERRING angol, 1838-ban kiadott útirajzában írja:
"Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsője az alkotmányos szabadságnak és a vallási türelemnek."

SAINT RENÉ TAILLANDIER (1817-1879):
"A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fel fog támadni."

R. BACKWILL angol politikai író írja 1841-ben:
"Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami régente volt: Európa legbüszkébb védőbástyája."

VICTOR HUGO (1802-1885):
"Magyarország a hősök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hősiesség megtestesülése."

BISMARCK német kancellár (1815-1898):
"Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik."

TH. ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette:
"Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért."

ELISÉE RECLUS (1837-1916):
"Magyarország rendkívüli előnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggőbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában."

PAUL TOPINARD antropológus, 1881-ben kiadott első antropológiai kézikönyvében írja:
"Mai napság a műveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában. A közepesnél valamivel nagyobb termető, jól megtermett testalkatúak, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres bőrszínűek, barna hajúak és szeműek,... antropológiai szempontból az eddigi adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak..."

HANS NORMAN 1883:
"Magyarország összes népei közül kitűnnek az igazi magyarok... alkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy márványból faragottak... szemeik tüzesek".

VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja:
"Magyarország múltja fényes, de a jövő még dicsőbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa."

PAYOT:
"Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei összhangzatosan egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók el az egész sérelme nélkül."

D'ANNUNZIO olasz költő 1926-ban:
"Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország."

G. FERRERO olasz történetíró (1871-?):
"Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összeforrasztva, és belső vonzóerők által összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat."

I. GARVIN angol publicista 1925-ben írta:
"Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors."

LORD SYDENHAM, az angol felsőház tagja 1927-ben kiadott könyvében írja:
"A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú büszke népet, amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyűrűjébe van bezárva."

LORD ROTHERMERE 1927. június 27-én a Daily Mailben írja:
"Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének, és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövő háború magvait hintették el."

HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a "De Telegraaf"-ban:
"A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány palesztin számára - Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön.
A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik nobeldíjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese - az emberiség krémje.

ISAAC ASIMOV egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok." Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magukat...

Az Európai Unió előre látása tehát, úgy tűnik, messze túlszárnyalta akár az ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az EU ugyanis Magyarországgal nem egy más államokkal körbevett sztyeppés országocskát hívott az európai népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem egyenest a földöntúliak országát. Mert mi más is lehetne a magyar lelemény magyarázata, mint hogy a magyarok olyan briliáns elmék leszármazottai, akik a Marsról érkeztek?

Csak így eshetett meg, hogy ők adták az emberiségnek az internetet, a computernyelvet, a modern repülőket, az atomfegyvereket és egyéb találmányokat.

Én személy szerint nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan nacionalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet tömegsírokhoz és az ENSZ Büntető Törvényszéke elé kerülő vádakhoz. Csak arról szól, hogy hinnünk kell magunkban - még ha olykor azt gondolják is rólunk, s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról jövünk."

ENRICO FERMI olasz atomfizikus (1901-1954)
Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta:
"Már itt vannak? Magyaroknak nevezik őket!"

És végül két nagy magyar véleménye:

ZRÍNYI MIKLÓS (1620-1664):
"Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók."

PETŐFI SÁNDOR (1823-1849):
"Európa színpadán mi is játszottunk, s nem volt a miénk a legkisebb szerep."

2010. szeptember 13., hétfő

EGY BEJEGYZÉSHEZ: TALÁN MEGÉR EGY GONDOLATOT...


" Általában véve több fajta mérgező vagy negatív érzelem létezik, például a beképzeltség, az arrogancia, a féltékenység, a vágyakozás, a bujaság, a szűklátókörűség. Ám ezek közül a dühöt és a gyűlöletet tekinthetjük a legrosszabbnak, mert ezek jelentik a legnagyobb akadályt az együttérzés és a segítőkészség kifejlesztésének útjában, ezek rombolják le az emberben az erényt és a lelki nyugalmat. ... Ami pedig a gyűlöletet illeti, az sosem pozitív, nem származik belőle semmi jó és mindig totálisan negatív a hatása. ... A gyűlölet egyébként egy csúnya, kellemetlen fizikai átalakulást is előidéz az emberben.Abban a pillanatban, amikor a düh vagy gyűlölet feltolul benne, hiába igyekszik méltóságteljes pózt eröltetni magára, vagy legalább színlelni, csúnyán eltorzult arcáról egyértelműen lerí az állapota. " Így jegyezték le Őszentsége szavait: nekünk.

S akkor ne kérdezzem meg, hogy méltán népszerű MP úr nem hibázik-é, amikor az ember nélkül létező, lévő, meglévő, tőlünk független, fent alkotott szeretetet az ember leghitványabb váladékaként jelen léző gyűlölettel folyományként, átfordulásként kezeli? Mégis igaza lehet, hiszen a nyári égbolt összehasonlítható a meztelencsigával. Emberésszel, persze. Egyik jó, a másik rossz.

Csakhogy a nyári égboltot nem lehet megfogni, besózni, eltaposni, összegyűjteni. Fedél alá lehet bújni előle, aki úgy akarja, s aki máshogy, az odafekhet alá fedetlen tekintettel. Se megfogni, se összegyűjteni, se lefényképezni, se megírni, se kényszeríteni, de még csak megvenni se fogja tudni. Mint ahogyan a szeretet is csak van, szemben a gyűlölettel, amit mi találunk ki.

TÁVOLSÁG....

2010. szeptember 8., szerda

KEMÉNY ÜTÉSEKRŐL



Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledünk ugyanezen idő alatt.

... egy gondolat Fekete Istvántól azoknak a barátaimnak, akiknek éppen most lehet szükségük rá...

2010. szeptember 1., szerda

Földanya hava

Juhász Gyula: Szeptember aranya

Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.

Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.

Mert ez az én sorsom, üdvöm,
Tűnőben szép a nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén,
SZEPTEMBER aranya van.

2010. augusztus 31., kedd

Őszinteség, igazság, jó és rossz...

"Látni és hallani azt, ami bennem van — és nem azt, aminek lennie kellene. Elmondani azt, ami érzek és gondolok — és nem azt, amit mondanom kellene. Érezni azt, amit érzek — és nem azt, amit éreznem kellene. Kérni azt, amire szükségem van — és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok. Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek — ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám." (Virginia Satir)
ˇ"Ahol a valóság igazán számít, ott nincs “hogyan kellene, hogy legyen”. Ott csak az van, “ami van”, éppen úgy, ahogy van, éppen most. Az igazság minden történetnél előbbre való. És minden történet, mielőtt megvizsgálnánk, elzár bennünket attól, hogy lássuk, ami igaz… az igazság önmagától – önmagában létezik, és nem akarja, hogy bárki is diktálja."(Byron Katie)
"A népmesék vége, hogy a jó elnyeri jutalmát, s a rossz a büntetését. Itt nem erkölcsi minősítésről van szó. Jó az, aki a bajban fölébredt. megtalálta benső Istenét, önvalóját, s most elindul, hogy sorsának következő feladatát teljesítse. A rossz az, aki a bajban nem ébredt föl, nem lett több, fényesebb, szabadabb, de benne maradt a mókuskerékben, öntudatlanul rohan tovább, és ismétel, ismétel, mint a bukott diák. Az ilyen csak a bajokon kesereg, változtatni nem tud, nincs ereje hozzá – ott marad a romokon."(Müller Péter: “Jóskönyv — Ji King mindennapi használatra” 194. old.)

2010. augusztus 30., hétfő

Az élet játéka

Amíg a bennünk lévő hiány meg nem szűnik... addig mindig elégedetlenek leszünk, várjuk a nagy boldogságot, közben az meg pici boldog pillanatok sorozata... elvárunk... csalódunk... félünk... szorongunk...önkéntelenül hiányt teremtünk... félelmeinkkel... és viszont.
Amíg rossz a hangulatod, savanyú, önsajnálkozó, addig semmi sem fog sikerülni... egyszerűen húz le és le a spirál....
Ezt át kell tudni formálni, a negatívból pozítvot csinálni, mármint ha citromot kaptál az élettől, csinálj belőle limonádét...
Hogyan? örömlista... nem a bakancslista... az örömlista... (érezd magad jól a bőrödben,úgy ahogy vagy) változtassuk meg saját magunk a hangulatunkat..., tudom, h minden szar, de most ha aggódom, akkor sem lesz jobb, tennem kell érte, hogy jobb legyen... első lépés: átfordítani a hangulatom....
Átfordítani, nézőpontot váltani: mi nekem ebben a jó? MI?
Ajándékok... le vagy terhelve... agyonhajszolva... fáradtan úgyse tudsz senkinek örömet okozni... tehát kár a gőzért... relax... nyugi... és egyre jobban működik az eszed... nem kell törnöd a fejed... megtalálnak és megszólítanak a kedveseidnek szánt ajándékok...
Nézd az embereket... állapítsd meg, ki mennyi baromságot vesz drágán.... hihi, miközben te hazamész, alakot álmodsz a felhőkbe, vagy kipécézel egy kavicsot és hazáig kergeted :-) ...szerencsésebb esetben vidámságod szerelmet is adhat ... :-)
Az átfordítás lehet egy megoldása a bennünk lévő hiánynak, amiből félelmeink keletkeznek.

2010. augusztus 27., péntek

Hagyma- ha nem ég tőle a gyomrotok

A hagyma

Amikor tavasszal, a természet ébredésekor Földanya testébe helyezed egy ujjnyi lukon az ujjbegynyi hagymát, keletkezik a Világ. Aztán magad választhatsz: egy hónap múltán habzsolod a koranyár minden gyümölcsével s utána áhítod és keresed pótszereit egy éven át a következő tavaszig – vagy a nyár végén veszed fel a földből almányiként.
Ha utóbbit teszed, s asztalodon szeletelni kezded, előtted áll a lecke.
Ha így vágod el, körei szabályosak s ha úgy akkor oválisak, de ha a teljes hosszán vágod, akkor metszeteiben a közpotot körülölelően, pólusait láthatóan metszetted el. De kés volt a kezedben.
Ha csak ujjaidat használod, egyenként fosztod le a leveleket egészen a közepéig, akkor azt érezheted: rétegről rétegre mindig csak ugyanaz történik, míg a középpontig érsz. De bölcs voltál.
S ha igazán lennél bölcs, nem csak tudnád, de értenéd, hogy a hagyma az a hagyma.
Egy biztos, Barátom: bármelyiket választod, könnyek nélkül nem úszod meg.

2010. augusztus 16., hétfő

A PRÓFÉTA SZAVAI A KERESKEDÉSRŐL


A föld átengedi néktek gyümölcseit, és szükséget nem
szenvedtek, ha tudjátok, kezeteket miként töltsétek meg.
A föld adományainak cseréjével lelitek meg a bőséget és megelége-
dést.
Hanem ha a cserében nem szeretet és testvéri igazságosság van, akkor
egyeseket kapzsiságba, másokat éhezésbe hajt.
Amikor ti, a tengerek, földek, szőlőskertek munkásai, a piacon talál-
koztok a takácsokkal, a fazekasokkal és azokkal, akik a fűszerszámokat ösz-
szegyűjtik,
Idézzétek meg a föld uralkodó szellemét, hogy jelenjék meg közötte-
tek, és szentelje meg mérlegeiteket, és a mércét, mely értéket értékkel össze-
vet.
És ne tűrjétek el, hogy kereskedéstekben részt vegyenek az üres kezű-
ek, akik munkátokért csupán szavakkal fizetnek.
Az ilyen embernek mondjátok azt:
- Jöjj velünk a földekre, vagy menj ki testvéreinkkel a tengerre, és vesd
ki hálódat;
- Mert a föld és a tenger hozzád ugyanoly bőkezű lesz, mint mihoz-
zánk.
És ha eljönnek az énekesek, a táncosok és a fuvolajátékosok, az ő por-
tékájukból is vásároljatok.
Mert ők is gyümölcsöket és fűszerszámokat gyűjtenek, és amit elébe-
tek hoznak, habár álmokból formáltatott is, öltözteti és táplálja lelketeket.
És mielőtt eltávoztok a piacról, gondoskodjatok arról, hogy senki se
induljon útjára üres kézzel.

Kahlil Gibran

2010. augusztus 13., péntek

Péntek 13!!!


"A babona vén, évszázados fája minden népnél megtalálható." – írja Krúdy Gyula
Péntek 13. – Egy hiedelem története

"Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfölötti, illetlen gőg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni babonáinkkal, mint aki mosolyog - de kissé fél is." - Márai Sándor
Péntek 13. -a babonákról

2010. augusztus 11., szerda

kimondott szó

"Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó, és az elmúlt nap."

Georg Friedrich Daumer

2010. augusztus 3., kedd

Lélekhomály

Lélekhomály

Ideg karmol újbegyembe,
A húr feszül jobb kezemben,
Tekintetem tábla szege,
Ahova néz célom neve,
Út odáig akadályom,
Fogást rajta bent találom,
Bent a lélek belsejében,
Enyém célom, hogyha érzem.
Száll a vesző, tudom hova,
Feszültségem balga lova
A homálynak, mi oly gonosz,
Balszerencsét csak ő okoz…

2010. július 31., szombat

AUGUSZTUS: KISASSZONY HAVA, AZ ÚJ KENYÉR HAVA

Az augusztus régi neve a rómaiaknál „Sextilis” volt, mert a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Amikor azonban Augustus császárnak Krisztus előtt 7-ben az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le, azért a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot.

Az „augustus” szó voltaképpen az „augur”-ra megy vissza, vagyis a madárjósra („avi-ger”), akinek jóslata szerencsét jelent. Célzással a császár példátlanul szerencsés pályafutására, a szenátus „a legszerencsésebb” (augustus) jelzőt találta a legmegfelelőbbnek. Ettől fogva csakugyan ezt a nevet használta Gaius Octavianus Julius Caesar. S ugyanúgy, ahogy Caesar nevéből általában rangjelzés lett „Kaiser”, „császár” és „cár” formában, ugyanúgy lett az Augustus nevéből is rangjelzés: ettől fogva minden uralkodó a „sérthetetlen császári felség” jelzőjéül használta az „Augustus” nevet, a császárnék pedig az „Augusta” nevet kezdték viselni. A név maga mégis az „augusztus” hónapnév formájában maradt meg leginkább elevenen az emberek nyelvhasználatában.

2010. július 28., szerda

Bántó szó

Bántó szó

Hiába törik íj, akár szakad ideg,
Míg légben a vessződ, benned él a hited,
Bármily rossz lövés volt, céltalan vagy suta,
Reménykedsz, hogy mégis jó helyre visz úta.

Lehetsz szittya harcos, bölcselkedő táltos,
Lehetett elődöd maga a nagy Álmos,
Tudva, hogy hibázol, reménykedsz a jóban,
Más ez rossz lövésben, és egy bántó szóban.