Egy középkori harcos sírja tárult fel a Kazahsztán északkeleti részén, Pavlodar körzetben. A nemesi származású férfi a kimak törzsszövetséghez tartozott.
Páratlan emlékek
A régészek ásatást végeztek Pavlodar körzetben lévő Kenzsekol falu közelében és egy harcos sírját sikerült megtalálni, aki az első becslések alapján a 10-12. század között élt. Az ásatás során feltárult a harcos és lovának a csontváza, nyílhegyek, bronz övcsatok, és faedények.
A sírból előkerült egy fanyereg, amely nagy érdeklődést váltott ki a régészek köréből. Ennek az oka, hogy nagyon ritkán kerülnek elő fa tárgyak a sztyeppei sírokból. A lelet alapján a régészek jobban megismerhetik a kimak lószerszámokat és a középkori harcosok felszerelését.
Fejlett építészet
A harcos temetkezési helyét gondosan építették meg, napon szárított vályogtéglával rakták ki. Hasonló építkezési módot találtak más híres lovas népek sírjaiban - nyilatkozta Timur Szmagulov, régész. A jellegzetes építkezési mód egyben arra is bizonyítékot szolgáltat, hogy a kimakok fejlett építészeti ismeretekkel rendelkeztek.
Mongóliából az Irtishez
A kimak kaganátus a 9-11. század között létezett a mai Kazahsztán területén. Erről a türk eredetű törzsről a kínai krónikák azt írták, hogy a mai Mongólia északnyugati részén éltek és a 7. század elején és a türk birodalomhoz tartoztak. Amikor a keleti türk kagnátust a kínaiak felszámolták, akkor sokan vándoroltak nyugatra. Így tettek a kimakok is, akik egészen az Irtis-folyó medencéjéig jutottak el, ahol megtelepedtek. A kimakok önállóságához jelentősen hozzájárult a térség egyik nagyhatalmának, az ujgurnak az összeomlása 840-ben, ezután a mai Kazahsztán északkeleti és középső területén önálló kánságot hoztak létre, Imakija központtal. A kimakok majdnem kétszáz éven át uralták a közép-ázsiai sztyeppe részeit. A 11. században a terjeszkedő karahanidák foglalták el és egységesítették a közép-ázsiai lovas népeket. A kazakok a kimakokat is ősüknek tekintik, akiknek az öröksége a kipcsakokban élt tovább.
FORRÁS: ALFAHÍR, O.B-